Sziasztok!

Tegnap egy nagyon fomtos örömömet elfelejtettem megosztani veletek, pedig ez még azóta is furi és tök jó:) Mégpedig az, hogy újra van köldököm!!! :) A baba ugyanis ahogy nőtt egyre jobban kinyomta azt és végül csak egy lapos, vagy épp kidudorodó csomó vagy izé vagymi volt a helyén.. de most, hogy kibújt a pocaklakó újra szép mély, formás köldököm van:) (én tök örülök neki, de nem nézheti meg ám mindenki, csak a benfentesek:)

A címről: már tegnap este kitaláltam, hogy ez milyen jó kis cím lenne egy olyan fotónak amin Édesapa és az ő nagy fia látható. Csakhogy eddig ilyen fotó még nem készülhetett.Ugyanis a fent említett uriember nem találja megfelelőnek a sminkét egy fotóhoz. (Kócos a szakállam és hasonló kifogásokat bányász elő... Persze az nem számít, hogy nekem így is gyönyörű, meg Farkas még úgyse látja és azon senki nem akadna föl, hogy egy újdonsült édesapa, aki ráadásul minden éjjel felkel a babához, ha az éhes és megvárja míg szopik, hogy utána megböfiztesse, szóval, hogy egy ilyen áldozatos férfiember fáradtabbnak tűnik az átlagnál...) Azért én csak akaratoskodom, hogy elklészülhessen a fotó. Ti is bíztassátok őt, hátha rátok jobban hallgat!

Még arra gondoltam egy fontos dolgot elmesélek. Gondolom a gyakorló szülőknek ez nem lesz új, de annak aki még előtte áll hátha kedve támad szülővé válni. Szóval: Nekem először furi volt, de hiába számítottam némi változásra minden téren, még ezen is, sosem gondoltam, hogy ez ennyire erős érzés lesz. Nevezetesen, hogy amint a kezembe foghattam a kisfiunk és Előd is ott volt velünk rájöttem, hogy én annyiradeannyira szerelmes vagyok!!!(Persze nem Farkasba, hanem az Édesapjába)de tényleg ez talán a Jóisten legnagyobb ajándéka: Mikor Farkas 8 hetes magzat volt, kaptam róla egy ultrahang képet: Egy kis paca volt csak, de már dobogott a szíve. Már akkor megható volt. Aztán eltelt 8-9 hónap és egy kész kissrác bújt ki belőlem!! És meg van mindene a turcsi orrától az apró ujjáig (de tényleg olyan picik, hogy félsz, hogy eltörik.:)És most is itt sír mert éhes, mindjárt el is kell mennem szoptatni.Addig még sír egy cseppet.

Bocsánat, hogy folyton ilyen érzelgős vagyok, de asszem egy különös érzelmi hullámvasútra szállhattam fel - és nem akarok kiszállni :) de lehet, hogy ezzel minden szülő így van??? - Ti is? Ugye nem vagyok egyedül?

szeretettel,Judit

- - -