Nincsen semmi baj. Ezzel kezdem, épp elég, hogy mi megijedtünk és izgultunk egy órácskát.
No, és akkor jöjjön a történet.
Tegnap este még sétáltunk egy nagyobbacskát hármasban. Utána otthon kezdődött a fürdetési ceremónia, és ahogy megszabadítottam a pelustól Farkast láttam, hogy mintha a vártnál nagyobb lenne a herezacsija (egy ekkorka emberkéhez nem illett már ez a méret). Ahogy jobban szemügyre vettem, határozottan az a véleményem alakult ki, hogy ez nem normális. (A tünet: herezacsi jobb oldali része erősen megdűzzadt, mintha valami zselével lett volna megtöltve, ettől a bőr kissé áttetszőbbnek tűnt.) Azért a fürcsizést nem hagytuk ki, de kissé kétségbeesetten gondolkoztunk, hogy most mit csináljunk. Szeretnék mindenkitől bocsánatot kérni, akinek az estéjét megzavartuk telefonálgatásainkkal, fuvarkéréssel, és nagyon-nagyon köszönjük a segítséget.
Végül a kórházban kötöttünk ki a gyerekosztályon, ahol az éjszakai műszak ellenére, nagyon kedves hangulatban volt a nővérke és a doktor is. Kicsomagoltuk a pelusból Farkast, és úgy megvizsgálták, hogy az már nekem fájt, de ő rá se hederintett. A doki elárulta, hogy nincs semmi baj: a víz az így jön-megy a szervezetben. Ha elszineződik, belilul, vagy ilyesmi, na az gond lett volna, és akkor tényleg szaladni kell a korházba. Azt is megtudtam, hogy a heresérv meg feljebb van.
Mégegyszer köszönöm mindenkinek a segítségét!
szeretettel, Előd