Kedves mackó Papi!!
Már tegnap akartam írni, hogy Farkas is meg mi is nagyon-nagyon boldog születésnapot kíván az épp Szlovéniában üldögélő nagypapinak. Isten áldjon meg, reméljük jut időd kicsit sétálni és felfedezni is!
Szeretettel gondolunk Rád, FArkas hiányol! (senkinek nem sikerült eddig olyan gyorsan kibányászni belőle a böfiket, mi nem tudjuk hol van a "böfigombja":) és én nem tudok úgy dörmögni, meg az éjszaka csodái sem megy már fejből...:)
Mi amúgy jól vagyunk, tegnapra az egyik mellem kirepedt, és nagyon fájt, de eszembe jutott, hogy kaptunk a sógornőtől egy pár mellbimbóvédőt, kipróbáltuk és sokkal jobb már -Köszi,Kriszta:)
szeretettel,Judit
Rafi 2008.10.03. 14:13:17
Előd pajtás küldtem e-mailen egy pályázati anyagot a Farkasmesék gyüjteményetekbe.Amit ide írok az csak egy kis hab a tortára.Üdvözöl benneteket:Rafi@:-)
Tehát:
A FARKAS ÉS A RÓZSA
Hogy került oda, senki sem tudta, de egyszer csak ott volt a tisztáson. Egy gyönyörű virág. Egy fehér rózsa.
A Farkas vette észre először. " Milyen szép ! " - gondolta - " Milyen kecses ! " Aztán lassan a többi állat is felfedezte.
- Milyen egyszerű ! - mondta a páva - Semmi szín, semmi különlegesség !
- Közönséges ! - rikácsolta az öreg, csúf és kopasz keselyű - Hát hogy néz ez ki ?
" Mind ilyenek vagytok. " - gondolta a Farkas a fák közül - " Nem veszitek észre magatok körül a szépet és a jót. " A társasághoz hamarosan csatlakozott a vaddisznó, a róka és a medve is.
- Ez meg micsoda? - fanyalgott a róka - Semmi keresnivalója nincs itt.
- Csúnya! - röfögte a vaddisznó - És ráadásul útban van.
A rózsa bánatosan lehajtotta fejét. Szirmai közül, mintha csak egy könnycsepp lenne, egy vízcseppecske hullott a földre. " Hát nem látjátok, hogy fáj neki? " - gondolta a Farkas - " Miért kell bántani ? "
- Nem szeretem a virágot! - dörmögte a medve - Tépjük ki!
Azzal lehajolt, hogy leszakítsa a rózsát, de egy tövis megszúrta az ujját.
- Nézzétek! - bömbölte, és magasba tartotta a mancsát - Megszúrt!
- Szóval még veszélyes is! - jegyezte meg a róka - Ki kell irtani!
A vaddisznó felhorkant, rávetette magát a virágra, és kíméletlenül a földbe taposta. A többiek megtapsolták.
A Farkas üvölteni tudott volna tehetetlen dühében. " Elpusztították, csak azért, mert más volt, mint ők! " Megvárta, amíg az utolsó állat is távozik a tisztásról, aztán előjött a fák közül. Odament az összetört, meggyalázott virághoz, gyengéden felemelte a földről. Óvatosan a szájába vette, és elügetett vele.
Otthon, az odúja előtt egy kis gödröt kapart a rózsának, és belefektette.
- Isten veled, kis virág! Nem érdemelték meg, hogy nekik nyíljál...
Miközben betemette a sírt, úgy érezte, lelkének egy darabja is ottmaradt a földben, a rózsa mellett.
Másnap reggel, amikor kilépett szerény hajlékából, nem akart hinni a szemének. A fehér rózsa ott pompázott az odúja előtt, szirmain apró gyémántokként csillogtak a harmatcseppek. A Farkas csak állt némán, a virágot nézve. Hirtelen furcsa melegséget érzett a szemében: életében először, sírni kezdett.
Vigh Előd · http://www.online-penz.hu 2008.10.03. 18:54:51
Nagyon szépen köszönöm ezt a kis tortahabot :), nekem igazán tetszik. Szeretettel várunk látogatóba.