Amikor elkezdtem írni ezt a kis blogot, sokszor gondoltam azokra az ismerőseimre, akiket bosszantok ezzel. Nem is csak magával a bloggal, hanem, hogy elküldök egy emailt, vagy valami más üzenetet az új bejegyzésekről, és esetleg ezek halmozódnak a póstaládájában, addig amíg meg nem nézi (akkor meg szitkozódva emleget, hogy mit képzelek én :). Szerencsére rengeteg pozitív visszajelzést kaptam, és személyesen csak egy "legyenszíves ne küldjön ilyen emailt", mert véletlenül belekeveredett a címzettek közé a magánnyugdíj... ügyintéző hölgy is (akit úgy látszik kevésbé dobott fel nálam, a fiam születése :) - persze az is lehet, hogy ez hivatali cím volt, és munkaidőben csak levelezni tud, blogot olvasni meg nem, és nem akart minden nap epedve vágyakozni egy egész munkaidőt, hogy végre elolvashassa az új szösszenetet :).
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy még egy valakiről tudok, aki Juditot kérte, hogy ne küldjünk neki ilyen izét (úgy látszik még nem vágyakozik annyira az anyaságra :), de ez a két kimondottan negatív visszajelzés sokkal kevesebb, mint amire elrettenve számítottam :)
Remélem ez a kis kedves kép neked is annyira tetszik, mint amennyire nekem. Igazán nem mára terveztem ezt a képet ide, de lemerült az akum és nem tudtam feltölteni az elkészült képeket. Remélem, hogy hamarosan sikerül, mert szerintem nagyon szupi kis képek :).
Itt most ismét szeretnék ezzel kapcsolatban Jankópapitól idézni: Az ifjú szülők sétáltatják a gyermeküket, egy ismerőssel találkoznak, aki rácsodálkozik a gyermekre, és elkezdi dícsérni a szépségét, stb, stb. Mire a szülők: Ah! Ha látná a róla készült fényképeket!
A Prizee-on tegnap nagy sikereink voltak ezért írtam a Prizee-ról készült blogra is egy rövidke bejegyzést.
No, most már teljesen szétszórt vagyok (és pelus sincs rajtam :), szóval zárom soraimat. Nagyon boldog mai napot kívánok!
szeretettel, Előd
