Ismét szigorú felszólítást kaptam, hogy írjak... Nem mondok nemet hites uramnak és írok. azaz folytatom a történetünk. A levelezésektől az első randiig...
Szóval ott tartottam, hogy szinte naponta leveleztünk. Ebben az a mókás, hogy én egy csomóra emlékszem, Elődöt megkérdeztem ő mire emlékszik háát... Nem hagyott benne mély nyomokat:) A levelezés során tudtam meg róla pár dolgot. Pl., hogy semmiből nincs kedvence, hova járt iskolába, mit tanult, mit dolgozik meg ilyesmik. Mesélt a családjáról is. Eleinte hosszú leveleket váltottunk, de később rövidültek a levelek.
Az egyik legmókásabb az volt, mikor megkérdeztem, hogy mennyi idős (én próbáltam kiszámolni:érettségi egyetemen két szak, három-öt éve dolgozik...) Előd egy nagyon kedves levélben megkérdezte, hogy "mennyi lehetek, hogy szóba állj még velem?:) Végülis bevallotta.
Aztán kezdett kopni az arca az emlékezetemben. Tudtam, hogy szőke, de bíztam benne, hogy barna szemű ( a hugomnak a szőke kékszemű fiúk jöttek be, nekem ezért természetesen pont azok nem tetszettek, mert az "milyen nyálas csöpögős" sablon dolog már.Nekem a latinos barna fekete szemű fiúk jöttek be.:)
Már nagyon szerettem volna Előddel találkozni, meg igenigen megszerettem.(Egyszer megkédezte tőlem a nagynéném, hogy mi van köztünk, én nyugodtan, persze tök zavarba. mondtam, hogy semmi. A hugom, erre azt felelte, hogy: " persze semmi, csak a monitor":)
Mindig írtam neki, hogy küldjön képet magáról, mert nem emlékszem az arcára és ő (szerencsére kitalálta mire gondoltam) azt írta, inkább találkozzunk:)... Innen Ő folytatja:)
