Bizony. Kezdünk veszélyes vizekre evezni!
Láttam réges-régen egy aranyos filmet, ami egy újságíró házaspárról szólt. Nagyon szerettek volna gyermeket, és a férfi ennek kapcsán kezdett egy cikksorozatot írni. A nő eredetileg a sport rovatnál volt, de miután megfogant a gyermekük, kitalálták, hogy ő is írjon párhuzamosan a férjéről... és aztán jött a bonyodalom, a kiteljesedés, majd a happy end: ikrek születtek (egy fiú, egy lány), és hazafelé nyilatkoztak a sajtónak, hogy addig, amíg a gyerekek nem egyeznek bele, nem folytatják a cikksorozatokat :).
A gyerkőccel kapcsolatban úgy látszik mi nem jutottunk ide, de a "szerelmünk kezdete" történetünket kezdem ilyennek érezni :).
Egy kabaréban hallottam, hogy a hölgyek emlékezete nagyon éles, és valami minnél régebben volt, annál tisztább. Szóval nem igazán merek Judittal vitatkozni, és "kikérem magamnak, hogy valaki kételkedjen a szavában!" A monitoros sztorira még én is emlékszem, élőben szerintem még aranyosabb meghallgatni Judittól (szóval ismét csak hívlak, hogy gyere látogass meg minket, kérd meg Juditot, hogy mesélje el ezt a történetet - belőlem meg "verd ki" a TúróRudidat, amit nyertél).
Előző héten Jucó segített nekünk, és amint látod nagyon hatásos volt, mert még a sírása is elállt Farkasnak (nemcsak szava nem volt:).
szeretettel, Előd
u.í.: Na, jó. Egy picit írok az udvarlásom azon szakaszáról is. Ez egy jótanács elsősorban még az udvarlás előtt álló kamaszfiúknak: Felejtsd el, hogy a szavaid ilyenkor használhatóak (ne kérdezz meg semmit, ne mondj meg semmit), figyelj a szíved hölgyére, és próbáld megérezni, amire gondol, amit érez, amire vágyik ( ez természetesen fiúként kb. lehetetlen, de azért ne add fel ) - igyekezz mindent a "testbeszéddel" kifejezni.
Egy másik jótanács a kamasz fiúkkal megáldott Édesanyáknak: beszáljetek nekik a szerelemről, és ha kézenfogva látjátok egy kislánnyal "küldjetek felé pozitív visszajelzést".
- természetesen mindezt saját hibáim alapján írom, szóval én sem így csináltam :)
