Kedves Édesapa!
Ma nagyon mozgalmas napom volt, gondoltam elmesélem Neked.Reggel fél hétkor szopiztam, aztán Édesanya meg a nagypapi összeszedték a cuccainkat és betettek az autóba. Ők is beszálltak és elindultunk Győrbe. Az autó nem zötyögött annyira, mint a macskakő, de azért ott is hamarosan el tudtam aludni.
A vonatátkelők persze mind pirosak lettek és édesanyának is meg kellett álnia egyszer, mert otthon elfelejtett wécére menni. És a kórházat sem találtzuk meg elsőre, ezért tíz percet késtünk. Édesanya nagyon ideges volt, hogy nem fopgnak beengedni, én is kezdtem éhes lenni, szóval kicsit nyekeregtem a folyosón, hátha így hamarabb szabadulunk, de nem igazán jött be. csak tíz óra után hívtak be minket. Akkor már annyira éhes voltam, hogy csak na! Ennek persze hangot is adtam, és a nagypapi levitt és megetetett (még szerencse, hogy készítettek nekem egy kis adag ennit:) Aztán már nehezebben aludtam vissza, de mire Pestre értünk sikerült.
A hegyen, mikor beparkoltunk felébredtem. -Még szerencse, mert egy hatalmas kutya, Dönci(édesanya örült neki nagyon)próbált megkóstolni, jó alaposan körülszimatolt. Aztán bementünk a házba, ami tele volt macskákkal. Ők mindig megpróbáltak bebújni mellém a mózesbe vagy a bavakocsiba, de Édesanya nem hagyta.- kár, pedog biztos jó mele kuckóm lett volna mellettük:) tudjuk, hogy te nem örülnél neki és a nagypapi szerint sem jó ötlet. Aztán Balázsa- a kisebbik nagybácsim elvitt a kertbe sétálni. Dönci mindig elkergette a kocsimtól a cicákat, igazi jó barátom lett:)
Délután Édesanya lefeküdt aludni, mert már nagyon fáradt volt. Mikor felébredt pont akkor ébredtem én is. Éhes voltam és fürdeni is kellett. Furcsa volt, metr a fürdőszoba teljesen tele volt, bent volt a nagymami, a Panni(alegkisebb nagynénim, az Amami- a dédmamim és a Cirmos, édesanya nagynénje)
Utána ettem és nagyon sokat sírtam.Nem is a pocim fájt, bár buktam néhány jó nagyot, hanem felzaklatott ez a sok idegen ember, akik mind körülöttem álltak és csodáltak. Aztán Édesanya pociján már jobb volt. Elmesélte az ürgéset, énekeltünk és még az esti imát is elmondtuk együtt.
És képzeld! Megkaptam első mesekönyvemet! A dédpapa írta, most adták ki. És még dedikálta is nekem. Azt írta bele: FAbula- Lupo (ami azt jelenti mese Farkasnak. azt hiszem.) Mondta is édesanya, hogy valószínű ti előbb fogjátok olvasni, mint én, de nem baj, kivárom míg ők mesélik majd nekem. aztán majd ha nagy leszek biztos elolvasom.
Most már negyed tíz van és Édesanya olyan fehér, mint a fal és tévét is csak 5 percet nézett (a te kedvedért:) De azért még írt a blogba, mert megígérte és most megy pihenni.
Azt üzeni, hogy nagyon szeret és reméli, hogy jót pihentél és bekapcsolod holnap telefonod és márishiányzolésértedisimádkozik, ja és hét napocskás kamiont látott hazafelé:)
szeretettel üdvözlök mindenkit!, Farkas
