hétfőn hallottam egy hasonló cipőben járó humoristatól:

 Azt mondták, hogy azért sír fel éjszaka a gyerek, mert éhes. Hát rajtam nem fogtok ki - gondoltam. Fogtam egy jó darab csülköt körettel, be a turmixba, a pépet meg a cumiba, meg is ette az utolsó cseppig. Mint a tej úgy aludt, a szokásos időpontig, aztán kezdődött a rinya, meg az ébredezés.

- De rájöttem ám miért ébredt fel: kívánta a csülökre a sört!

 Farkasunk még nem kapta meg a csülköt, de nagyon kívánhatja éjszakánként:). Most ugye Anna a segítségünk, és neki még nem egészen való ez az éjszakai felkelegetés, ahogy tapasztaltam. Mostanra a szervezete egész jól alkalmazkodott az éjszakai gyereksíráshoz. Ma mindkétszer felkelt, de Judit szerint még aludt, miközben odahozta Farkast (és mindkétszer Judit "szólította fel", hogy hozza már:). Az első nagyon édes volt: Farkas sírt, sírt, sírt - már nagyon unalmas volt -, végre valami neszt hallok, mintha mozdulna valaki, közben sírás, aztán egy kis halk suttogás, válaszként egy két hüpp-hüpp, egy kis csend, ismét halk neszek. "Anna hozd már ide a gyereket, hát éhes!" A mit csináltál kérdésre, a megnyugtattam válasz érkezett:). Előd! Ébredj! Befejezte az evést, meg kéne büfiztetni! - Anna??? - Alszik. - Mor-mor, dörmi, dörmi, stb. Kikászálódtam, büfiztetés, fektetés, Anna egy kis kupacban szunyókált, mint aki csak egy percre szundít el. Ratettem a takaróit, meg ne fázzon. Majd a hüpp-hüppös vigasztaló részt leszámítva, megismétlődött a szitu a következő etetéskor is.

A történet ismeretében kívánok boldog gyermekáldást minden fiatal párnak (természetesen előtte csudiszép esküvőt, ha még nem volt:),

 szeretettel, Előd