Tegnap a fő programunk Farkas vese- és csípőultrahangja volt. Számomra fiam igaz humorérzéke villant meg, abban, hogy bár naponta sem szokott kakilni, tegnap épp mikor beszólították volna, tettem másodjára tisztába a kis csibészt ("tőle búzlött az egész váró" :).
Na, de ugorjunk vissza az elejére: A négyhónapos gyerekeknél rutinvizsgálat a csípőultrahangozás és ekkor egy kis csípőtornával egy dokibácsi is megvizsgálja, hogy nem csípőficamos e a gyermek, és elég laza e a csípője. Farkas kicsit merev még mindig, így még egy hónapig viselnie kell a terpeszpelust, és minden pelenkázáskor jól meg kell tornáztatni. Most már ezt nagyon komolyan kell vennünk, mert egy hónap múlva, ha nem lesz elégedett a dokibácsi gyógytornára fogja küldeni, ami megint plussz időrablás lenne az életünkből, és esetleg komoly nehézségeket is okozna a megoldása.
Vicces volt a vizsgálatra a megérkezésünk, mert először rossz helyre mentünk, ráadásul babakocsival, egy olyan folyósóra, ahová nem szabad betolni ilyesmit :). Szegény ápolónők arca nagyon érdekes volt, ahogy szinte bocsánatot szerettek volna kérni tőlünk, miközben a szigorú szabályt közölték velünk (elsősorban Judittal, mert a kisbabás szülők közül az Édesanyákat veszik komolyan, az apákkal, ha észre is veszik nem nagyon törődnek :). Amikor a jó helyre megérkeztünk, életem egyik nagy traumáját éltem át, mert egy hatalmas váró tele volt babákkal, szülőkkel, babakocsikkal, meg ilyesmikkel. Le is parkoltunk a lengőajtóba, hogy ha már be nem jutunk mást se engedjünk magunk elé :). Fél órácska várakozás után, már nem csak kiszúrni tudtunk egy ures széket, hanem a rástartolásban is nyerők lettünk. Ezután felgyorsultak az események: szinte rögvest észrevettem, hogy ami az orromat facsarja, az közvetlen Farkastól származó, és nekem készült szeretetcsomagocska. Egy kis idővel később egy szabad pakolóra is rá tudtunk vetődni, és saját szememmel is megbizonyosodhattam, hogy nem csak egy pukiról tájékoztatott az orrom:), ekkor szólították Farkast. Kissé elpirulva elárultam a fehér ruhás néninek, hogy épp tisztábateszem, de szívesen beviszem hozzájuk így is. Megnyugtatott, hogy minderre nincs szükség, tegyem nyugodtan teljesen tisztába, majd elénkhív egy már tiszta gyerkőcöt. ... Farkas egyik tanult reflexe, hogy a tisztábatétel után kaját vár, egy másik kedves tulajdonsága, hogy ha nem kap, akkor kér, de nem ám egy "kérek szépen"-nel, hanem az egyetlen, de nagyon hatékony jelzésével: sír. Így aztán amit a továbbiakban rendezett arra nagyon szolíd kifejezés a Farkas-ordítás, egy kicsit találóbb talán az oroszlánbömbölés, de reálisan csak az tudja elképzelni a valóságot, aki ott volt és megtapasztalta. ... A többi részletből csak annyit, hogy ahol sor volt, ott ezután a dokik soron kívül előreszólítva kérték a gyermekünket (nem tudom, hogy magukat, a többi sorban állót, esetleg minket akartak e valamitől megkímélni :).
Szerencsére volt nálunk termoszban kajcsi, és cumisüveggel a szájában Farkas is megnyugodott. Etetés közben szép lassan teljesen kiürült a váró, csak mi maradtunk ott és a megnyugtató csend :)
