... a költözés napja:)
én már nagyon várom. és azt hiszem Előd is, bár őt inkább aggasztja a sok tennivaló ami még hátra van. Mindenesetre ő hősiesen minden nap kijár ebbe a hidegbe befűteni és rendszeresen pirosra fagyott orral ér haza:) Tegnap gondoltam kicsit megsimogatom a nóziját, hátha kiolvad, de ő nem hagyta. Félt, hogy letörik:) Mindenki megnyugtatására: Nem tört le (merthogy olyan gyengéd ujjaim vannak ám, hogy csak na:).
Szóval mindenki épségben van, Farkas nagyon fejlődik, minden nap valami újat mutat nekünk. Mostanában pl megtanulta lerúgni a takaróját (nagyon gyorsan megoldja ezt a feladatot, elég egy kicsit elfordulnom, mire visszanézek, máris a kis lábaival integet felém, ohne takaró, természetesen:)
Tegnap megérkezett nagyanyó, aki újra boldogan ölelte magához a "kedves kis meleg csomagot", aki nagy mosollyal fogadta.:)
Erről jut eszembe: A héten palacsinta partin voltunk az antisokkal, FArkas is eljött velünk. este öttől fél nyolcig egész jól bírta a társaságot, a kézről-kézre adogatást, aztán már kicsit nyűgös lett. Le is fektettük gyorsan. Végül a kilenc órás busszal mentünk haza. Nekem is jót tett ez a kis kirándulás, mert bevallom, nagyon hiányoznak az antióchiás alkalmak, jó újra látni ezt a kis társaságot.
A héten várjuik Ákost (Előd bátyját), aki remélhetőleg sokat segít majd a költözésben és utána is velünk marad egy darabig.
Mostanában újabb kismama bukkant fel a közelemben. Még csak az elején tart, de olyan jó hallani az érzéseit és a tapasztalait. Kicsit újra élem az egész várandósságom:) Néha amiatt is bánkódom, hogy még várnunk kell egy újabb kis utódra (pedig érzem, hogy még nem vagyok kész rá, és egyenlőre csak a terheket növellné...)
Kíváncsi vagyok, ti mennyit várnátok a helyünkben (nekünk min.két évet kell), azaz mennyit vártatok a tesóval...
szeretettel,Judit
