Holnap költözünk és már az új lakásban alszunk. Ma kötöttem biztostást az autóra(először a neten próbáltam, de végül egyszerűbb volt bemenni a postára és ott gyorsan megkötni, nem kellett még ide oda faxolni is), jöttek a gázkészülékeket felmérni, szóval nem unatkoztunk.
Megtudtam, hogy a kocsira előbb kell biztosítást kötni és csak utána lehet átiratni. Először véletlen a polgármesteri titkárságot hívtam, ők átirányították a hívást, ott nem vették fel, aztán sikerült felhívnom az okmányirodát ahol egy kedves nő segített. felüdülés volt a sok foglalt jelzés után. Ezt az egész rendszert küldeném a zárt osztályra a papírjaikkal és az ügyintézőkkel együtt...
Előd reggel kérte, hogy írjak a blogba, osszam meg veletek, hogy őt már lassan a zárt osztályra kéne küldeni. Sajnálom, hogy ennyire feszült lett ettől az egész költözéstől, de megtanultam, hogy nem szabada kérni a kedvesünk arra, hogy "ne érezd ezt!". Így hát nem kértem, csak gondoltam:)Ma megérkezett Ákos is (Előd bátyj, aki, mint egy kedves misszionárius, rohangál a családtagjai között és mindenhol segít, ahol kell.), Előd hatalmas mosollyal fogadta, úgy hogy felcsillant bennem a remény, "hiszen tud még mosolyogni, semmi nincs veszve":)
Ma megy haza nagyanyó, hiányozni fog. Gondolom mi is neki, de biztos örül, hogy kicsit kiszabadul ebből a diliházból.
Most végre lerogytam a gép elé és írtam a kérésére, de azért én nem csuknám a zárt osztályra. Lesz ez még jobb is, fel a fejjel kedvesem!:)
szeretettel,Judit
