Most állok neki másodszor megírni ezt a bejegyzést. Otthon jött az ihlet, de nem működött a net.Most megpróbálom leírni ami ott eszembe jutott.Szóval:
Az a tök jó Brennbergben (ami egyébként kicsit a hátránya is:), hogy mikor ott először felébredtem az új ágyunkban (ami már nem banános doboz, hanem igazi ÁGY, és kinéztem az ablakon, hegyeket és fákat láttam. Ettől rögtön igazán otthon éreztem magam. Az Orsolya tér is jó volt, a legjobb az volt benne, hogy lehetett leskelődni az ablakon, sokszor ott mentek el ismerősök, de ott azért mindig hiányzott valami: a KERT. Itt meg fincsi friss levegő van, mosolygós emberekkel, akik köszönnek és szép kerttel, ahol lesz majd egy kutyánk is talán... A napokban előkerült a Halkapók (az a kis közösség akiket az esküvőnkig vezettem) egyik éves terves füzete, amit én írtam Ma felolvasgattam belőle Elődnek. Éreztem, hogy nagyon hiányoznak nekem. Meg ez az egész tervezgetősdis. Előd rávett, hogy mostantól csináljak családi éves tervet is. Először hülyeségnek gondoltam, de aztán hirtelen beindult a "pedagógus agyam", és tele lettem ötletekkel. Annyit elárulhatok,hogy az idei éves témánk az "otthon teremtés" lesz:)
Farkas mostanában csudi jókat játszik reggelente magával. Értsd: fekszik az ágyában, sikongat, gargalizál beszélget a játékokkal meg ilyesmik. És mostanában szopi közben azzal szórakozik, hogy szív párat, aztán elenged és rámnevet, majd újra szív-nevet...Már majdnem meg tud fordulni, ezzel mondjuk kicsit le van maradva a kortársaihoz képest, de majd utóléri őket. Mindensetre édi kis kiflibe fekszik az oldalára és tök ügyesen nyúl a tárgyakért, meg is fogja őket és beteszi a szájába, ugyanis kezd mocorogni a foga. Nagyanyó a lelkünkre kötötte, hogy vegyünk neki egy járókát, még nem vettünk, de tervezzük.
szeretettel,Judit
