Már jó rég nem jelentkeztünk.
Az előző hétvégén Budapestre utaztunk, Györgyi esküvőjére. Igaziból még egy esküvőre is hivvatalosak voltunk, de oda sajnos nem jutottunk el. Az előbb említett Szentendrén volt, Farkas az egész szertartás alatt Édesapát sétáltatta körbe-körbe a templomban... Mikor hazajöttünk, nagyanyó is velünk jött és itt is maradt pár napig. Sokat segített nekünk. Köszönjük. Mostanra már csak én vagyok talpon, az utóbbi napokat ugyanis Előd fekve töltötte - súlyos betegségre hivatkozva:) - és Farkas is ágynak esett. Hál' Istennek egy adag lázcsillapítótól lement a láza és azóta sem volt, csak eléggé náthás még. Remélem ez is elmúlik hamarosan és Előd is meggyógyul. Mindenesetre minden tiszteletem azoké, akik egyedül vannak otthon a kis gyermekükkel míg a férjük dolgozik. (Én már kb. délre mindig hulla vagyok.) Most is itt sír a kis Farkasunk, mert asszem vacsi idő van, megyek is és betömöm a szájacskáját.
A napokban jutott eszembe, hogy olyan jó lenne tudni azokról, akik olvassák a blogunkat. Persze nem arra gondoltam, hogy gyorsan mindenki szóljon hozzá, hanem arra, hogy írhatnátok nekünk képeslapot. Mi nagyon örülnénk és jó kis emlék is lenne.
szeretettel,Judit
Ez meg egy jól sikerült kép Farkasról
(azóta alul kinőtt a harmadik foga is, veszedelmes szerkezet, nagyot tud harapni és fájdalmasat is. Persze a jajaimon mindig jót kacag...:)
