Mivel már én is itthon vagyok- és eddig csak olvastam a férjem bejegyzéseit, gondoltam ideje nekem is megszólalnom, hogy mi újság van a "női szakaszon"...
Előd már írta, hogy pár órás szülőszobai fekvés, szívhang megfigyelés, jóslófájás elviselés után végül ismét műtétre került a sor. Műtéti téren már amúgy is elég rutinos vagyok, így nem okozott különösebb nehézséget és meglepetést sem a bekötött infúzió, sem a katéter... - bár egyiknek sem örültem. A műtőben ismét felfedezték (persze én szóltam előre:), hogy meg kel fordítani mindent, ugyanis a másik oldalon van az infúzió (mindig kérdezték:ez hogy volt a múltkor, én meg elárultam, mit hova tettek, hogy rögzítették a beteg kezem...)
Mikor beadták végre az érzéstelenítőt, leesett a vérnyomásom úgy kb 80/45re. Az altató orvos jól megijedt, gyorsan elkezdett vmi gyógyszert adagoltatni belém. Én csak azt hallottam, hogy nem lehetne még ötöt, még ötöt?... Nagyon rendes volt, figyelt rám és mindig kérdezte hogy vagyok. Legalább tízszer elmondta, hogy szóljak, ha vmi furát érzek. Aztán hatott a dolog, jobban lettem és kedődhetett a műtét. végre. Először az előző vágás helyét vágták körbe, hogy majd ott kiszedik a babát és újra összevarrják- így csak egy vágás lesz a pocimon. Mivel Piroska azonban nagyobb volt, mint Farkas és eléggé fenn is volt még, nem fért ki a lyukon.
Én csak hallottam a dokikat:"nem érem el. Nem fér ki! szikét!" ajaj-gondoltam most mi lesz? Aztán becsuktam a szemem, mert nagyon nyomták a hasam és fáradt is voltam már. Arra nyitottam ki, hogy gyereksírást hallottam kintről. Akkor megkérdezték: Ébren van? Akkor behozzuk a babát. És be is jött a nővér az én csöpp kislányommal. Aki GYÖNYÖRŰ volt és még most is az. Bár volt, aki szerint, mint Előd utalt rá, csúnya, de gyakorló szülők szerint minden újszülött csúnyácska. Végül kiderült, hogy a vízszintes vágásomra középtájon egy függőlegest is tettek (a köldököm felé). Így kifért a baba, meg a doki is.(szerencsére- vicces lenne, ha a dokival a hasamban kéne mászkálnom...:) Mi pedig a megszokottnál két nappal tovább üdülhettünk a kórházban.
Most az elején 66 kg voltam, szülés előtt 73, utána pedig 63. Szóval hármat fogytam a várandósság alatt... Előd szerint még pár szülés és elfogyok...:) Nem tudom, örülne-e neki, ha egyszer csak nem lennék... - talán nem. A kislány itthon kicsit beboszisodott, délután sokat sír, de tejem van rendesen, hál' Isten, így nem gond az etetése sem. A védőnéni, meg a dokink is járt már itt, meg voltak elégedve.
Szegény Elődöm újabb keresztet kapott. Haza érkezésünk után még tíz napig minden nap véralvadásgátló injekciót kell beadnia a pocimba (én nem tudom magamnak.) Hősiesen viseli a dolgot, már csak 4 van hátra.
Farkas kedvesen nézegeti a kistestvérét és mostanában mindig szól, ha sír. "Síí!!"- vhogy így.:) A minap neki adta a kisautót is.:)
Lassan betemet minket a hó, de azért szeretettel várunk minden EGÉSZSÉGES érdeklődőt, ha ezt a kis mesebeli családot szeretné meglesni.(van itt minden:Piroska, Farkas, erdész - majdnem vadász... és néha még a nagymama is feltűnik:)
Felteszek egy vidám kis képet Farkasról, mutatja hol a maci szeme.
szeretettel,Judit
.jpg)
