Még nem tudom a bejegyzés címét. Csak régen írtam, leírom mi minden történt azóta.Piroska már magabiztosan esik át a küszöbön és lényegében többet megy a lábain, mint négykézláb.Nagyon ügyes és irtó aranyosan lépeget. A pelus miatt kis terpeszben jár, ezért billegősek a léptei. Kedvenc szórakozásuk Farkassal a ruhásszekrénykipakolása. Nemrég találtak egy rózsaszín kabátot, ami még nagy a babára. Gyuriéktól kaptuk(ott öt lány van a családban...) Van hozzá egy kis rózsaszín válltáska is.Pirinyó rögtön beleszeretett, a nyakába akasztotta(minden oda szokott akasztani. figyelni kell, nehogy felkösse magát...)Szóval felvette a kistáskát és büszkén körbehordozta a lakásban, Édesapának is megmutatta, aki a színe dacára is megdicsérte a táskát, vagy talán ez túlzás. Kedvesen mosolygott lányára. szerintem elismerő volt ez a mosoly, szóval tetszett neki a lánya a RÓZSASZÍN táskával...hihi hogy ezt is megélhettem:) Farkas hazaért a nagymamival. Állítólag egész ideúton azt magyarázta, hogy jön a mamihoz és milyen jó lesz... Aztán mikor meglátott, megkukult, kapaszkodott a nagyiba és ijedten méregetett a szemeivel. Persze ez kb 2 percig tartott, aztán már nekem mesélt lelkesen a kalandjairól. Nagyon örült a karácsonyfának, meg a kis vonatnak amit alatta talált. (A karácsonyfa Piroskának is nagyon tetszett). Azóta is folyamatosan beszél, most sajnos náthás. Nem hajlandó fújni az orrát. Nem igazán tudom, hogy lehetne megtanítani neki.Kétszer is sikerült a bilibe produkálnia. kakaós csigát kapott jutalmul. Az a kedvence. Farkasunk egyértelműen dacos lett. Ha kérdezünk valamit- kivéve persze, ha vmi finom ennivalóról van szó - egész biztos nemet mond.:)De előfordult már az is, hogy leült az úton, vagy egy üzletben, hogy ő nem hajlandó kijönni (Jó, azt én rontottam el, hogy bejöhetett a játékboltba velem.) Most kicsit szomorú vagyok, mert megint esett a hó, de ezt leszámítva minden szupi, nagyon boldogítanak a gyerkőceim, Vera pedig iszonyatosan nagy segítség, már szinte nehéz elképzelni nélküle az életet.Olyan jó, hogy lehetőségünk lett erre. Köszönjük Amami!(Aki nem tudná Vera egy nálam két évvel fiatalabb ovónéni, aki reggel kilenctől kettőig velünk van és segít) Küldjetek nekem tavaszt! szeretettel,Judit
