Több, mint egy hete utazott el Judit, Piroska és Farkas. Judit egy fatimai zarándoklatra ment, a gyerekek pedig Budapestre nagymamázni.
Így aztán elkezdhettem bokros teendőimet szépen sorba elvégezni. Először kialudtam magamat, majd kb. három nap után ébredtem rá, hogy ezen kívül semmi érdemlegeset nem tudok felmutatni :). Ettől némi depressziós lelkiismeret-furdalásba süllyedtem - ne aggódj már túl vagyok rajta :) - majd a hétvége már jelentősen segített a hátralévő feladatok listájának rövidülésében.
Voltam kint kaszálni a "birtokon", és két zsák szemetet elhoztam onnan. Egy kicsit elszomorító az ottani "szomszéd viszony stílus", ugyanis minden egyes kimenetelemkor valami brutál nagy új szemetet találok ott, valamelyik "kis szenyónak" köszönhetően. Korábban egy kb. 10-15 méternyi rozsdás kerítéstekercset két bokrosan belenövő fával (két napig dolgoztam az eltakarításán :), most meg, most meg egy 10 literes, vagy nagyobb törött demizsont, amit ráadásul igazán jószívűen, úgy helyeztek le a tornácra, hogy szilánkosan széttörjön az oldala és az üvegcserepek ott szóródjanak szét, csak hogy nekem nehezebb legyen feltakarítani :).
Szeretem az ottani szomszédaimat, hiszen az ellenségek szeretetére már kb. 2000 éve felhívta a figyelmünket Jézus :). Persze ez nem könnyű :).
De örömben is volt részem: elkezdett hajtani a kis fügefa a birtokon, tehát idén sem fagyott el teljesen, érdemes volt betakargatni :).
Judit, ha siet, szerintem még láthatja a lakásajtónk előtt virágzó kaktuszt. Ezt ugyanis nagyon szerette volna, és el volt szontyolodva, hogy pont akkor fog virágozni, amikor ő nem lesz itthon.
Otthon aztán, csiszoltam, festettem, takarítottam, mostam és mosogattam. Meg a pinceledobónk falszellőzését is jelentősen feljavítottam, és...
...(itt jöhet a dobpergés)...
...meglepetést is készítettem Juditnak, mire hazajön:)
