Az 1921 nyár végi megmozdulásokkal másfél hónapig tartó felkelés vette kezdetét Nyugat-Magyarországon. Kérdés, hogy az osztrák kormány miért nem avatkozott be erélyesebben a küzdelembe, és vajon miért nem szerveződtek a magyarokéhoz hasonló szabadcsapatok a határ osztrák oldalán? Utóbbira jelenleg nincs megnyugtató válaszunk, az előbbire viszont igen. A területátadást meghiúsító mozgalmak nyomán azonnal tiltakozó, magyarázó és magyarázkodó jegyzékek és levelek sorát kopogták gépbe környező és távolabbi fővárosok hivatalaiban. Bécs tiltakozott, és követelte a szövetségesek határozott fellépését, illetve felhatalmazást kért a Bundesheer bevetésére. Ezt rajtuk kívül azonban senki nem akarta, mert a hadseregek felhasználása könnyen háborúba sodorhatta volna a feleket. A Sopronban működő tábornoki bizottságnak semmilyen katonai eszköz nem állt a rendelkezésére, hogy beavatkozzon, de a határozata megszületett, és az már augusztus 30-án eljutott (igaz, telefonon) Schober osztrák kancellárhoz. Az szerepelt benne, hogy Ausztriának várnia kell a birtokbavétellel, mert kizárólag a szövetséges tábornokok vannak abban a helyzetben, hogy a területet tervek szerint átadják. De hol voltak már azok a tervek!