én már olyan régesrégen nem írtam, hogy most azt se tudom, hogy hol kezdjem a rengeteg sok élménytmegmindent amik itt áramlanak a kis fejemben, hogy jól megosszam veletek.
1.: Mikor Farkast sétálni visszük, mindig figyelni szoktam, hogy ki jön szembe, hátha ismerős és akkor büszkén mutathatjuk neki a mi csudiszép fiúnkat, és az olyan nagy boldogság, mikor mondják, hogy milyen aranyos meg szép megminden. (Persze eleinte kicsit féltékeny voltam az Elődre: mindenki azt mondta, hogy "milyen gyyönyörű, tiszta apja!", azt meg senki nem mondta, hogy rám is hasonlít, vagy legalább látszik, hogy némi közöm van hozzá azér nekem is... De nemrég eszembe jutott, hogy én akartam, hogyha fiam lesz akkor olyan jóképűaranyosmeghelyesmegminden legyen, mint az Előd. Ígyhát most örülnöm kéne, hogy teljesült a kívánságom:) Örülök is, márminthogy ilyen helyes fiam van, csak a nagy hasonlóságot én még mindig nem látom - külsőségekben legalábbis. Az viszont már most világos előttem, hogy legalább ugyanannyira csibész mindakettő és hogy jól megértjük egymást, még összeszövetkezni is lehet vele - később leírom azt is.:)
Szóval ha sétáltunk mindig próbáltam a domonkos templom felé terelni Elődöt, hátha véletlen épp kint van Máté atya - aki minket összeadott- és akkor neki is bemutathatjuk a trónörököst. Ő ugyanis nagyon csípi a gyerekeket. Nem is értem miért nem óvóbácsi lett...:) Vasárnap ismét a templom felé mentünk, Máté épp misézett és én gondoltam kivételesen nem próbálom megvárni hátha Előd kitalálja hogy mit szeretnék, hanem megmondtam neki és megvártuk Mátét a sekrestyében(épp névnapja volt - ezt az időzítést:). Mikor vége lett a misének vmi nagyon vicces történt, amit talán Előd majd leír, nekem nem elég jó a fogalmazókám hozzá:), Elég annyi, hogy Máté tényleg örült a babának sőt még Zsuzsa néni is megnézte, aki, bár fölöttünk lakik még nem jött le meglesni őt, pedig szerintem néha tőle (mármint a babától:) zeng az egész ház.
2.: Új, furi érzések ébrednek bennem, úgy, mint aggodalom a fiamért. Olyankor mikor nincs mellettem. Eddig is aggódtam már minden féléért (pl. nem sikerül a vizsgám... lesz-e finom friss gyümölcs a boltban, meg ilyesmik) de ez az érzés azér sokkal intenzívebb. FArkas mostanában szeret evés után nyafizni (=sírni, néha hisztizni).Tegnap papi meg Gergő evés után elvitték sétálni (a babakocsiban mindig alszik:) hogy tudjak pihenni. Le is feküdtem, de észrevettem, hogy nincs vele a takarója... Na ennyit a pihiről:) hátha fázik, most mi lesz és mi van ha végig sír nekik... kétségbeesetten hívtam édesanyám, hogy most mi lesz:) így utólag vicces, de akkor tényleg komolyan gondoltam. Ma meg boltban voltunk, Gergő tolta a babát a kocsiban, mi meg (papival) a bevásárló kocsit. Ha egy pillanatra eltűnt a nagybácsi meg a fiam, rögtön kerestem, hogy hol lehetnek és ugye nincs baj... Eddig mindig idegesített, ha valaki feleslegesen izgul (ebbe pl. a nagypapám elég jó:) és most meg én csinálom ugyanezt. remélem leszokom róla hamar.
3.: és most jön az ÖSSZESZÖVETKEZÉS:)!! Ma délután szoptattam Farkast az ágyunkban, már egyszer megetettem, most visszahisztizte magát (szeret elsőre kevesebbet enni, aztán kis pihi után újra cicizni. ez persze kényeztetés és le fogunk szokni róla:) Szóval szopiztunk és az jutott eszembe, hamár úgyis olyan édesen elaludt a mellemen, én kislisszolok mellőle, biztos nem veszi észre. Papi persze nevetett, hogy csak hiszem, és van erre egy fogadása... Végül megegyeztünk, hogy ha sikerül lelépnem kapok egy mézes kalácsot,ha nem, kap egy pohár viszkit(nem tudom hogy kell írni:). Még ébren volt a pici, mondtam neki, hogy most jó mélyen aludjon, mert le fogok lépni, és fincsi tej lesz neki is a kalácsból...:) és láss csodát!:) A kalácsot megettem, a baba még mindig az ágyunkban szunyál:) (Ne áruljátok el Elődnek- persze ebből sem lesz rendszer:)
Most fáradt vagyok, de ma sikerült a Prizee-on, a tizedik pálya a szakács nyuszival és ennek örültem. Ma megint elveszett a pizzám, de most nem bánkódom miatta, megyek aludni, mert megígértem a férjemnek, hogy ma alszom sokat.
szeretettel,Judit
- - -
