Ma egy hónapos Farkas. Persze mire elkészül ez a kis írásocska, már holnap lesz. No, de ma még szeptember 27-e van. Kereken egy hónapja született és akkor írtam ide az első aprócska „hírmondót” is :). Persze szerdán meg pont 4 hetes volt, így akkor arra gondoltunk (és lélekben már akkor nagyokat ünnepeltünk :).

 

Ma egy kicsit képeztem magam babaismeretből: Egy hónaposan a legtöbb újszülött, hason fekve rövid időre megemeli a fejét, figyel a hangokra, az erős fénytől hunyorog, hosszan tanulmányozza az arcokat. Sok újszülött tekintetével követi a tőle 20-25 centire lévő dolgokat, a hang irányába fordul és maga is hangot ad, érdeklődve figyeli a kontúros, fekete-fehér mintákat. Van olyan újszülött, aki visszamosolyog, ha rámosolyognak, nevet, képes megtartani a fejét 45 fokos szögben, ha hasra fektetik, biztosan tartja a fejét, ha függőleges helyzetbe hozzák. Farkas szokta emelgetni a fejét, de ezt eddig nem tartottam, olyan nagy számnak, a hangokra, lehet, hogy figyel, de ezt még nem kötötte az orromra, a szemközti harangra sem szokott felébredni, amitől mi szinte megőrülünk, olyan hangosnak érezzük. Az erős fénytől való hunyorgást, nem teszteltük (nem akartuk vallatni). Szerintem az én arcomra még nem volt kíváncsi, vagy nagyon ügyesen, csak akkor tanulmányozta, amikor nem figyeltem oda. Judit már játszott úgy egy kis „plüsscuccal” (talán nyuszi lehet:), hogy azt Farkas követte a tekintetével. Azt még nem vettem észre, hogy a hang irányába fordulna, de hangot azt tud adni (gondolom a sírás és az ordítás is hangnak számít, sőt szuszogni is szokott, meg nyögni, meg pukizni… :). Kontúros fekete-fehér mintáink nincsenek, de lehet, hogy elhívom a néger barátomat és egymásmellé állva, megnézzük, hogy mennyire érdeklődik utánunk Farkas :). Juditra már mosolygott vissza, én persze azóta is rendszeresen próbálkozom, mindeddig eredménytelenül. Mostanában meglepően stabilan tartja a fejét függőlegesben. Ami kissé idegesít, hogy nem találtam infót, arról, hogy mikortól kezdve fog a szemembe nézni – nekem ez nagyon hiányzik. (Remélem nem kell megvárnom az érettségi utáni első kocsmázást, hogy a koccintás alkalmából jó mélyen a szemembe nézzen :).

Egy könyvecskében olvastam, hogy az ötödik, hatodik hét környékén szokták észrevenni a kezüket és az ujjaikat a babák (és persze azt, hogy azt ők tudják mozgatni, irányítani). Már nagyon várom, hogy ezt a komoly tanulmányozást láthassam Farkasnál (már most is nagyon tudós fejet is tud vágni, pedig még nem tanulmányoz semmit :). No, ennyit a babafejlődéstanról.

A héten meglátogatott minket (természetesen a képek is mutatják, meg a vendégkönyvünkbe írt bejegyzés is, hogy elsősorban Farkast) Nelli és Bucó. Egy kicsit félreértettük egymást, így mi lelkesen vártuk őket hétfőn, majd szerdán megérkeztek. A fürdetést már nem élvezhették, de a büfiztetés örömeiből ők is részesültek :).

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ma (most már tegnap) járt itt Dóri és a  Prizee „titkait” fordítgatta nekünk, miközben ringatta és csitítgatta a gyermekünket (jól megkínoztam néhány kegyetlenül bonyolult német mondattalJ.

 

Remélem már az igazak álmát alusszátok most (amikor ezeket a sorokat írom), a kis családom szerencsére igen, és remélem hamarosan én is :).

 

szeretettel, Előd