Bizony, kiemelten ilyen napunk volt. Ezért szegény Farkas szinte végigsírta a tegnapi nappalt. Épp elszundított amikor hazaértem, és ebből az alkalomból, fel is ébredt sírni egy kicsit. Gondoltuk elvisszük sétálni, mert a macskakövekre érve rögvest el szokott aludni, de kivételesen ez sem következett be, igaz eddigre már nem sírt csak szemlélődött. A Fő téren már nagy jóindulattal alvásnak lehetett nevezni, amit csinált :). Hazaérve kint hagytuk a folyósón, hogy szundizhasson még egy kicsit (és én azzal a gondolattal tértem nyugovóra, hogy kint ne felejtsék éjszakára :).

 Köszönjük szépen Fecónak az előző heti áldozatos segítségét (sok éjszakám nyugodt pihenéséhez járult hozzá, feláldozva a sajátjait - köszönöm szépen).

 Nagyon örülök, hogy Farkas sokkal tehetségessebb az udvarlás terén, mint Édesapja, bármikor is volt, vagy amennyire valaha is lehet. (pl. még mindig nem tudom elhitetni Judittal azt sem ami már megtörtént, hogy mikor és mennyi virágott vittem már neki, mióta hazasok vagyunk. Még mindig úgy éli meg a házaséletünket, hogy a férje nem is hoz neki soha virágot. :) Szóval nagyon örülök, hogy hozzám képest már most született tehetség e téren (is!!!) a fiam, ráadásul már megvoltak az első sikeres leckéi, sőt a legélesebb vizsgahelyzetekben is brilliánsan szerepelt. (Hiába, ő ért a nők nyelvén :)

 A fürdetéseket azért végig szokta ordítani, de Nagypapi ölelő karjai még ebből is ki tudják "zökkenteni", amint azt a képen is láthatjátok.

 Be kell vallanom, hogy mostanában kaptam építő jellegű kritikákat a bloggal kapcsolatban, igyekszem ezeket orvosolni, bár lássuk be, hogy mindezt az én szerény képességeimmal igazi kihívás megtenni.

Mosolygós, boldog, szép napot kívánok!

    szeretettel, Előd

- - -