Nem szeretem a dogmákat. Szeretem tudni a dolgok valós okát, és ha esetleg az nem ismert, szeretem kifürkészni. Szerintem a "fiúk hasfájósak" szöveg is egy klasszikus dogma, mert sokkal egyszerűbb ezt mondani, mint megtudni a valóságot...
... és aszerint élni.
Bizony Farkas mostanában hasfájósnak tűnik ( és hiába nagy az ellenhívők száma, én akkor sem hiszem, hogy ez egyszerűen csak azért van, mert fiú :), önmagához képest sokat nyafog ( ordít :). Ettől úgy láttam az Édesanyja azért jobban elfárad, mint ő maga. Ráadásul a kis cseles, ha eléggé elfáradt, akkor tud aludni. Édesanya meg szegényke, ha nagyon fáradt akkor cikázó gondolatoktól még aludni sem tud, pedig neki nagy szüksége lenne az alvásra... Mondjuk, ahogy észrevettem a babáknál mindenre ideiglenes, szupi tüneti kezelés, ha enni kap. Ha nem is eszik, megnyugszik az Édesanyja mellett. Persze, ha pont egy huncut bentragadt büfi a gond, akkor valójában csak rontunk a helyzeten a ráetetéssel (de akkor is megnyugszik, csak később folytatódik a műsor).
No, ez egy régebbi kép, de olyan kis tünci, hogy meg szerettem volna osztani veletek. (Bizony itt csendesen szundító :)
Várom minden Édesanya ( és Édesapa, sőt aki csak tapasztalatokkal bír ) hozzászólását és tapasztalatait a témában (azt már tudom, hogy nem szabad a szoptatós anyáknak zöldborsó főzeléket sem enni a babról és a káposztáról nem is beszélve, mert szegény gyerkőc szelel - meg csikar - ezektől).
A Prizee-on, ezüstfokozatot kaptam :( de sajna Judit nem, pedig ő is annyi napot "töltött" már ott ): , - Kedves Rufi, ha ennek az okát is ki tudod deríteni, akkor már feltétlenül el kell jönnöd meglátogatni minket, nehogy romlott legyen a TúróRudi a hűtőnkben - sőt az egyik játékban még a nagy jégszörnyet is legyőztem :)
Cséplő Petya 2008.10.01. 09:38:21
Ez működött is valamennyire, amikor a kezünkben volt, meg is nyugodott egy-két percen belül. Úgyhogy beláttuk, igazuk van, pechére (pechünkre)tényleg hasfájós kislányunk van.
Később azt tapasztaltuk, hogy nem is kell csinálni semmit, megnyugszik, ha felvesszük. Azt gondoltuk, biztos nagy szüksége van a szeretetre, a közelségre, ez a baja.
Aztán bevillant: ez a gyerek fázik! Hihetetlen, mert Julcsika nyáron született, ez a "hasfájós" időszak is augusztus közepén kb. 32 fokban zajlott, így ténylag nem is gondoltunk erre.
Gyorsan adtunk rá egy csomó ruhát, meg sapkát, zoknit, bebugyoláltuk takaróba, és lám a nyűgösség megszűnt, a "hasfájás" egycsapásra köddé vált, és soha többé nem jött elő.
Tényleg nagyon meleg volt a levegő, ezért addig véletlenül sem gondoltunk erre. De ez volt a gond. Próbáljátok ki, hátha működik nektek is!