De előtte még egy fantasztikus bejelentés:

Farkas ezt az éjszakát szinte végigaludta. Este 9-10 körül evett, és hajnalban csak négy körül kezdte követelni a magáét. (Persze én éjfélkor is lestem az órát, hogy most meg mi van, de azért gyorsan vissza tudtam aludni :).

 ...és még egy apróság (mielőtt igazán belevágnék a pletykálkodásba:) :  Több kérés is érkezett a fotók témáját illetően, remélem most egyetlen fotóval minden eddiginek eleget tudok tenni. Íme:

 Most már kezdőthet a beszámolóm a bimbózó kapcsolatunk hajnaláról.

 Kacifántos, rögös és kalandos úton eljutottam a hajszolóra. A pótfelvételivel, már igazán belopták magukat a kicsi lelkembe, de egy cseppet sem volt biztos, hogy eljutok a nyitotáborba. Judit pedig egy barátnője kedvéért átkérte magát a győri csapatból a pécsibe ... :). Szóval nem találkoztunk volna össze, ha nem megyek el:).

 Tudom, hogy erre a részre elsősorban a hölgyek a kiváncsiak, mégis a számukra egy untató kis beszúrással folytatnám:

Pusztamarót egy szabadságért kűzdő "vitéz" és hősies csapat szekérvára volt, miután a törökök elfoglalták Budát. Olyan kitartóan védték, magukat és szeretteiket, hogy külön hozattak a törökök ágyukat Budáról, hogy meg tudják törni az ellenállásukat, ami végül így sikerült, és ehhez kapcsolódik egy nagyon romantikus, szomorú, szerelmi történet - amit nem írok le, de biztos megtalálni a neten is, én Pusztamarótra keresnék rá - egy menekülő házaspárrol. ...itt kezdődött a mi szerelmünk.

 No, igen én rögvest bűnbánattal kezdhetném, meg onostorozással ezt az írást, mert én napokig észre sem vettem Juditot. A kézfogásnál pl egy fikarsznyi emlékképem nincs róla, az akadályverseny emlékeit, csak úgy tudtam később előbányászni az emlékezetem legmélyéről. Attól kezdve világosak az emlékeim, hogy először "véletlenül" mellém sodródott a vacsihoz (szerintem egyébként ennyi minimum kötelesség a lányok részéről, ez még véletlenül sem udvarlás, csupán lehetőség adás az udvarlásra a fiú számára:). Nagyon kellemes vacsora volt, nagy kár, hogy egy következő vacsi alkalmával, látva kopogó szemeimet, Judit annyi virslit managgelt össze a példamutatásával (hogy a "feleslegét" nekem adta), hogy majdnem ott fulladt virslibe a kapcsolatunk, velem együtt. A röpi meghívás nagyon jól esett, de a "játékot" nagyon nehezen bírtam ki, a két másik leányzó stílusától és lustaságától teljesen kiakadtam. Tényleg azért rohangáltam inkább mindenhova a labda után, hogy legalább addig ne kelljen hallgatnom a "már megint elgurult, most menjek utána?" - csicsergéseket. Persze így, hogy viszonylag sok időt töltöttem kettesben a labdával, nem volt olyan rossz az a "röpizés". Azt hiszem Judit kihagyta, de az egyik legnagyobb élmény a lóhere keresés volt (természetesen négylevelű, háromlevelűből sok volt :).

 Az email csere egy szórakoztató táborvég (és jövőkezdet) volt számomra

- persze én is "csak úgy" szoktam elkérni a lányok emailjeit :)

szeretettel, Előd

u.í.: Kedves Lányok! Hagyjátok el romantikus előítéleteiteket. Egy emailt elkérni sem udvarlás. Persze mindketten tudni fogjátok, hogy miért kéred el, de tapintatosan senki sem fogja annak nevezni, hiszen többnyire úgyis több emailt használunk, és csak az a kérdés, hogy kinek melyiket adjuk meg.