Előd története valóban javításra szorul...
Nem is volt uncsi a tegnapi nap!
Mire hazaértem (ez az egy hét otthon csodás volt, egy csomó ismerős-családtag eljött megnézni Farkast és nekem olyan jó érzés volt látni, ahogy mindenki elalél tőle:)
szóval itthon három postai cetli is várt. Kaptam egy tök jó kis fatalicskát virághagymákkal. Persze egyedül nem tudtam összecsavarozni, kénytelen voltam a mindig segítőkész önfeláldozó férjem ügyes kezeit igénybe venni. (egyébként tényleg nemn halt bele, sőt csak a vége frlé kezdett nyafizni, hogy ez már talán túl nagy áldozat és nem szeretne több talicskát látni.- most épp egy hasonló malmot lehetne rendelni, csak most tulipán hagymákkal... ez is tetszik, de már nem merem megkockáztatni:)
A héten Anna hugom van nálunk, sokat segít és persze tanul is-készül a felvételire a gimibe.
A tegnapi nap legizgibb része az volt, hogy meglátogattak a kerecsenek( regnumi csapatom). Nagyon örültem nekik, bár kicsit zavarban voltam. Rég nem találkoztunk és nem nagyon voltam képbe velük, mintha fogytak volna a közös témák... Farkas kapott tőlük egy nagy zacskó pelust, ami azért nagyon vicces, mert farmer mintás. Szóval, majd, ha nyáron pelenkába mászkál (kb. akkorras nő bele:) nagyon divatos és vagány kissrác lesz a farmerbugyiban:) Ja és hoztak nekünk egy fincsi tortát és egy tábla csokit (Előd persze rögtön előadta, hogy ilyet nem szabad nekünk hozni, mert én nem ehetek belőle...- szegények többet biztos nem mernek semmit hozni-. azért elárulom, hogy a tortából már csak egy szelet van- és nem Előd ette meg a hiányzó részt. Ja és a csokit is én eszem önfeláldozó módon, mert Előd a kályha mellé tette és ha nem eszem elolvad...:)
A mai menünk hortobágyi palacsinta volt. Az volt a szupi benne, hogy mindenki csinált valamit belőle. Előd a pörköltet (nagyon fini lett, őszuper pörköltséf), Anna a palacsintát, én meg az irányító volta:). elkezdtem összetenni tepsiben, de Farkas közbeszólt, így etetésbe fulladt a dolog.
