Elődöm már tegnap este mondta, hogy rólunk pletykált a blogba, és majd én úgyis kijavítom. Hát igen, mert a bejegyzése ismét némi korrigálásra szorul:) Nagyanyó nem is azt mopndta, hogy "Anyás-apa", hanem nekem mondta, hogy én "fél-anya" vagyok. Nekem ez rosszul esett, mert elég sokat lelkizem azon, hogy nem, vagyok jó anya, nem tudom egyedül ellátni a fiam...(mondjuk a kórházba is rátettek erre egy lapáttal a segítség helyett...), szóval érzékeny ponton talált el. És persze azt értette alatta, hogy az anyai teendők felét én végzem, felét meg Előd( ő fél anya és egész apa is még mellette - ezért is kötődik jobban a fiához az átlagnál.). És ebben igaza is van, úgyhogy nyilvánosan korrigálni kell: Én a férjemet nem tartjuk nőiesnek, sőt! (Ha tudná milyen férfias igaziból...:) És nagyanyó sem tartja annak, csak irigyel, hogy nem én ugrok hajnalban az ágyból (mert anno neki kellett...:)
Szóval én nem haragszom senkire és remélem, hogy Előd is csak viccből duzzog itt a blogon, mert nagyanyó mondja, hogy ő akkor már haza is mehet, akkor nem lesz több probléma:)... Most érzed ugye Kicsim, hogy nyilvános bocsánatkérés jön???:)
Farkas szuperül van, ma megint tíz órát aludt.Minná megyünk sétálni, én már várom nagyon. Ja és szombaton keresztelő (juj, de izgi:)
Ugye jössz?
szeretettel,Judit
Forestné 2008.12.12. 10:01:45
Szerintem majdnem minden apuka segít az éjszakai felkeléseknél. Én először nem hagytam, aztán a 8. hónapban, amikor kezdett elfogyni az anyatej, s a fiam az éhségtől óránként fenn volt, s én nem aludtam majdnem egy hónapig szinte semmit (a doktornő nem volt hajlandó tápszert felírni, csak akkor, amikor Tamáska már fogyott, meg persze addigra én is) változtatnunk kellett. Azóta Forest kel fel Tamáskához, márcsak azért is, mert én nagyon nehezen tudok azóta elaludni, órákat rágódom dolgokon, például azon is, hogy jó anya vagyok-e. Egyszer azt mondták nekem, hogy az az igazán jó anyuka, akiben felmerül az a félelem, hogy valóban jól csinálja-e. Szóval nyugodjatok meg, attól a férfi nem lesz nőies, hogy segít, csak gondoskodó. Az anya nem lesz kevésbé jobb anya, ha enged a segítő szándéknak. Sőt a kicsinek is jobb, ha nem egy teljesen kifáradt anyával tölti a napot. Én is kaptam hideget, meleget a családtól, egy-két észrevételben esetleg igazuk is volt, de azért mégiscsak a szülők vannak mindennap a gyerkőccel, s Tiétek a nevelés felelőssége is. A nagyik feladata szerintem az, hogy ebben erősítsék, támogassák a szülőket, s persze kényeztessék a kicsiket! Ahogy olvaslak Benneteket napról-napra azt tapasztalom, hogy nagyon jól megbirkóztok az amúgy egyáltalán nem egyszerű, de annál csodálatosabb szülői feladattal! Sok puszi Nektek!