Nagyszerű élmény volt! (Közvetlenül utána egész szépen megfogalmazódott bennem milyen kis beszámolót is kéne írnom, de természetesen, amit friss élményként nem írok le, azt ripsz-ropsz elfelejtem:)
Talán a legkedvesebb képet már korábban feltettem (a keresztelés pillanatát:), akkorra Farkas már felébred a szunyókálásból, de nem a szokásos módon reagált a keresztvízre, hanem kissé érdeklődő boldogsággal öltögette a nyelvét két halvány mosoly között.
Máté beszédéből az maradt meg bennem, hogy a nagy keresztényüldözések előtt arról ismerték meg a keresztényeket, hogy házasodtak és nem hajtották el a magzataikat. Jól esett ezt hallanom, mert az igazán véres keresztényüldözések vértanuságát, nehezen tudtam elképzelni emberközelin, esetleg magamat beleképzelve.
Nagyon tetszett még, ahogy a kereszteléshez kötődő jelképeket elmagyarázta (most talán egy darabig még emlékezni fogok rá:). Itt a képen a fehér ruha látható, amint Farkasra "adta". Régen a frissen megkeresztelkedettek fehér ruhába öltöztek, a lelki tisztaságukat, így is kifejezve.
A húsvéti gyertyáról meggyujtott fehér gyertya, pedig a védendő és világító "újszülött" hitet jelképezni. Egy jelkép a magyar szertartásban nem szerepel, ekkor a keresztelő atya a keresztelendő szájára és fülére teszi egy-egy ujját és azt mondja: Effata - nyílj meg, hogy megnyíljon a füle Isten igéjének meghallására, és a szája a megvallására.
Ott lenni sokkal hangulatosabb volt ám mint ezt olvasni (szóval, ha nem voltál ott, remélem eljössz a következő gyermekünk keresztelőjére :).
szeretettel, Előd
