Hazaértünk. Bár nem egyenesen jöttünk. Ritiék esküvője szupi volt, végül mindketten igent mondtak. Farkassal hatalmasat buliztunk, jó sokáig ott tudtunk maradni, a kisfiú békésen szunyókált a székében, aztán felébredt és haza kellett vinni.
Nagyanyó mondta, hogyha feléjük megyünk haza, kapunk baracklekvárt. Ez ugye kihagyhatatlan ajánlat, ígyhát benéztünk hozzájuk, meglátogattuk a legkisebb unokatesót,Imit is, felszedtük a lekvárokat és így érkeztünk tegnap haza. Farkast ott hagytuk nagyanyóéknál egy hétre. Nekem borzasztó furcsa volt nélküle utazni, és bevallom kicsit sírtam is úgy hiányzott (Előd szerint aranyos vagyok és jót kacagott rajtam, mikor megosztottam vele aggodalmaimat. Kimondva tényleg viccesek voltak, én is nevettem rajta: pl. mi lesz ha elfelejt minket??, vagy ha nem kényeztetik eléggé?, vagy ha esetleg elkezd járni és lemaradok az első lépéseiről???:) Szóval nem könnyű először egyedül hagyni a fiunkat ilyen hosszú időre.
Szóval most itthon ücsörgünk és töltjük az időt kettesben. Ma voltunk a postán befizetni a távollétünk alatt érkezett csekkeket és felvenni a két csomagot ami még érkezett. Már van új autósülésünk és egy kedves kis fotel puffal FArkasnak. Csakhát ugye nincs aki most beleüljön... hüpp-hüpp:)
szép nyarat mindenkinek továbbra is!
szeretettel,Judit
