Nekem mindig csodás élmény mikor valaki ellátogat hozzánk. Még utána napokig ebből az élményből élek. Csudijó volt tegnap látni kis családom egy részét. Sajnáltam kicsit, hogy Előd rokonai pont nem értek rá.Persze ez az én hibám is. Nem tudom hogy sikerül mindig pont munkanapra szerveznem az ilyen jellegű programokat, de tuti, hogy legközelebb alapos kutatást végzek, hogy a kiszemelt nap tényleg szabadnap-e.
Farkas nagyon szereti a "jár a falióra" kezdetű mutogatós éneket, ezért óratortát kapott. A nagymama csinálta, gyerekbarát kekszes piskotaalapból és fini túrókrémmel, amit már Farkas is ehet. Nálunk családi hagyomány, hogy az első tortáját mindenki akár kézzel is megkóstolhatja. A tesóim általában ököllel másztak a tortájukba. Farkas eleinte csak egy ujjacskáját mártogatta a fini krémbe, de később szó szerint rábukott...:) Egy nagyon praktikus kis bodyt kaptunk Csupiéktól - pont jó rá -. Az a jó benne, hogy dupla sorban van rajta patent, így állíthatjuk a hosszát a babának megfelelően.
Tegnap estére azért nagyon elfáradtam. És este kilenctől éjfélig jó mélyen aludtam három órát, aztán kipattant a szemem és még vagy három órán keresztül nem bírtam elaludni. Végül Édesapa hozámbújt és a nyakamba szuszogott ettől megnyugodtam és békésen tovább alhattam.
Farkas mostanában minden nap valami újat mutat nekünk. A csőrös pohárból már 4-5 kortyot is tud inni egymás után. Persze ezt a produkciót többnyire úgy fejezi be, hogy a szájában maradt nedvességet ránk spricceli, de ez olyan mulatságos, hogy nem is lehet érte haragudni. Aztán már vidáman sétálgat ha fogjuk a kezét és néha-mikor nem veszi észre - pár másodpercre megáll kapaszkodás nélkül. Az éjjeli szekrényemet lelkesen lepakolja és a fiókokat kirámolja, sőt ki is húzza a helyükről. Egyébként mióta a fiókom tartamát lecseréltem babajátékokra, már nem is izgatja, megnézi és visszacsukja...
Egy bájos kép a kisfiunkról és az első tortájáról. Sok szeretettel,Judit
