Hihetetlen, de Előd még alszik. Igaziból örülök neki, remélem kipiheni az utóbbi napok (és éjszakák) összes testi-lelki terheit.

Ma érkezik papi, Anna és a nagymamáim. Papi hazaviszi a mamit. Örültünk, hogy itt volt pár napot, nagy segítség volt. Még a palacsinta-partira is eljutottunk péntek este! Köszönjük.(Mikor mondtuk ott, hogy Piroskára és Farkasra a nagymama vigyáz, nagy derültség lett. Vajon miért?:)

Farkas nagyon kedvesen szokta nézegetni hugocskáját, de mikor megérinthetné, vhogy mindig zavarba jön, és inkább a háta mögé rejti kis mancsait. Mostanában elég vicces szitukba kerget. Olyan nekem, mint egy kis görbe tükör. A napokban pl. telefonálni kezdett a mobilommal. A füléhez tette és mondta, hogy hallo. Ezt eddig is megtette, csakhogy a járókában. Most szabadon volt, elkezdett fel-alá sétálgatni, fülénél a mobillal és közben néha nevetett és folyamatosan halandzsdált..:)

Nekem a jobb álkapcsom mindig begörcsöl, ha hosszabb szünet után beleharapok vmibe. Ilyenkor az arcomhoz kapok és - gondolom - fájdalmas arcot vágok. Farkas reggelinél beleharapott a kis kenyérkatonájába, az arcához kapott és elég fájdalmas arcot vágott. Én aggódva kérdeztem, hogy mi fáj? Mi a baj?, ő meg nem értette, hogy mit aggódom. Persze csak ekkor esett le, hogy ezt tőlem tanulta:) 

Most épp főznek a nagymamival. Nagymami a tűzhelynél, Farkas a járókában egy kis műanyagtállal és fakanállal. A fiunk máris nagy divatdiktátor, a tálat a fejére tette kalapnak és csak a kis vigyori szája látszik. Máris kidobta a tálat. Ilyenkor szétteszi a két kezét és szomorúan kijelenti: Nííí...( azaz: nincs:)

A kedves történetek után mutatok egy képet nektek. Végre ilyen is van:

Farkas és Piroska:

szeretettel,Judit