Ma mindenképpen írnom kell, hogy elmesélhessem Nektek: Piroska már visszamosolyog rám!!! Annyira aranyos, hogy csak, na! És elkezdett gőgicsélni is. Ma, amíg a fürdésre várt, volt egy rövidebb éber időszaka. Épp nem sírt, hanem nézelődött és heherészett magában.
Ma is voltunk sétálni, de ma az egész család volt. Piroska, Farkas, Előd és én is. Nagyon jól esett kicsit kinn lenni a friss levegőn. Már nem is volt annyira hideg, bár fújt a szél. – Talán még a tavasz is ideér előbb-utóbb…
A múltkor Piroskát kihoztuk a konyhába és betettük a babakocsiba. Így kicsit könnyebb volt megnyugtatni, meg neki is jobb lehetett, hogy hallotta motoszkálni a rokonságot…
Farkas épp a babakocsi mellett üdült a járókában. Mikor sírt a kishúga, segített nekem tologatni, és így kicsit ringatni. Nagyon kedves volt. Hamarosan rájött, hogy nem is kellek én ehhez: letúrta a kezem és egyedül próbált megbirkózni a feladattal – több-kevesebb sikerrel:)
Ma oldalast sütöttem. Mikor levettem a fóliát a tepsiről összegyűrtem és félretettem, hogy majd kidobom, ha a szemetes felé megyek. Farkas persze rögtön elkérte. Meg is kapta és apró pici darabokra cincálta, majd egyesével szétszórta a földön. Látni kellett volna mindezt milyen komoly tudós arckifejezéssel hajtotta végre:). Lehet, hogy tényleg filozófus lesz?:)
(Nagypapa ugyanis mikor Farkas született azt mondta, hogy filozófus lesz, vagy zongorista… -merthogy hosszú ujjai és nagy feje volt.)
Mára egy nagyon vigyori képet mutatok Farkasról. Mindenkinek ajánlom, aki mosolyogni szeretne. Szerintem ugyanis ezt a képet mosoly nélkül nehéz nézni (akinek legalább a szíve tájéka nem melegszik fel, az tényleg szőrös szívű lehet:)…. Épp kukucsolok neki a fotós édesapa háta mögül és így örül nekem:)
szeretettel,Judit
